Tudatosabb élet! Év végén…

Tudatosabb élet! Év végén…

MINDENKI ROHAN! Valahova és nagyon! Teljesíteni kell! Várnak a rokonok, a család. Ajándékot kell még venni a párom dédijének plusz ükapjának, hiszen annak még névnapja is van…Ma még beszaladunk az áruházhoz, de holnap még be kell vásárolni, mert nincs otthon semmi. De ugye én dolgozom, ezért ma felírom, holnap Pali megveszi….De még hiányzik a gyerekeknek való ajándék dédi részéről, amit ugye mi rendelünk, mert szegény már nem nagyon mozdul ki….

Idegbaj! Nálatok is ez van! Nálunk is ez ment majd 10 évig! Aztán idén azt mondtam, hogy ELÉG! Miután történt egy elég komoly beszélgetés a fiúkkal, ahol is megegyeztünk, hogy azt a nagy asztali számítógépet, amit kinéztek közösen,nem bírja el az idei családi költségvetés…szóval elfogadták, hogy sokkal jobb, sok kis apróság mint egy óriási valami…Ezen a nyomon aztán beszélgettünk, hogy év közben mikor épp mire van szükség a sporthoz, sulihoz vagy csak úgy az mindennapokhoz mennyi mindent is kapnak…egy kesztyű, nadrág, íróeszközök, ezer és más dolog. Szóval eljutottunk oda, hogy mivel én jelenleg “rendes” munkahelyen dolgozom és alig volt időm előkészülni, olyan jó lesz végre, ha itthon leszek. A téli szünet első napját maguk töltötték, hiszen apukájuk és én is dolgoztunk még teljes gőzzel. És ha már itthon leszek, nyugi lesz, pihenés, szeretet és béke! És ez többet ér mindennél….Nekem és szépen lassan észlelik, hogy nekik is. És az utóbbi pár napban maga volt a nyugalom a lakásunk. Csend, Füstölő, Aroma, Béke és Nevetés. Sütés-főzés együtt és külön. Játék…és miegymás.

Szóval itthon, együtt, csendben és békében. Idén valóban így telik a karácsony. Igaz ehhez már előzményként hozzájárult, hogy kb 6 héttel ezelőtt elkezdtem menüt tervezni, gondolkodni mit-hogyan fogunk idén tenni. Én szerettem volna előbb feldíszíteni a fát mint 24.-e, és tavaly ez működött is, de idén azt kérték, hogy szenteste díszítsünk. Végül vasárnap délután mikor megvettük a fát és hazaért hozzánk, el is kezdtük nagy izgatottan díszíteni, estére pedig pompájában ragyogott. Szerintem idén lett a legszebb…

Számos embert látok magam körül kicsit szervezetlenül. Sokat gondolkodom azon, vajon ők hogyan intézik a mindennapi teendőiket. Hogyan tartják fejben, hogyan érnek oda ahova kell és hogyan készülnek minderre? Csak én vagyok az aki szeret előre készülni egy-egy találkozóra és felkészülni eseményekre, nemcsak beesni? Vagy épp csak odaérni? Évekig éltem így és ma már látom, mennyire káosz volt az élet így. Ez nyilván leginkább már gyerekekkel jött ki, pláne ahogy nőnek. Szóval igen naplóm van :) Elkezdtem írni először a napi dolgaim, majd a hetieket és követni először 1 majd sok dolgot. Hogy tudjam…Hogy lássam egy hónap múlva is…egy év múlva is…

És akkor a végére teszem a kérdés, vajon más hogyan csinálja, hogy a karácsony estéje nyugodt és békés legyen, terített asztallal megrakodtan, minden a helyén? Ugye mindannyian ezt szeretnénk…

Akkor gondolkodjunk…tervezzünk ! Tudatosan, előre gondolkodva! Mi olyan nehéz ebben? Hát pont ez! Tudom :))))

Egy kezdő bejegyzésnek szántam fenti kis eszmefuttatásom, több okból kifolyólag is. 1. szeretnék az új évben több új szokást is kialakítani, de ezek közül 1 az írás! Valahogy vágyom használni a gépírástudásom és végre elérni oda, hogy tartalmat adok a honlapjaimnak. 2. Szeretnék esetleges segítséget nyújtani arra érdeklődőknek abban, hgoy elkezdjenek rend-szerezni, hiszen az életünk is egy nagy REND-SZER! Hiszem, hogy így működünk helyesen, és hiszem, hogy ha stabil alapokra építünk akkor tartós egyensúlyban élhetünk. Akkor talán leszámolunk a rohanással, lesz nyugalom, béke , csend. CSak ennyi… <3

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
×
×

Cart